A szerencse forgandó...

A hosszas forró napok után úgy éreztem muszáj lenne már kimozdulni a vízpartra, és felavatnom az új legyes felszerelést. Kifejezetten tudtam örülni Gábor invitálásának, miután most ért haza a festőien szép Erdélyből. A találkozót direkt késői időre tettük, értelmét nem látva annak hogy csak összeégjünk a napon. 18órakkor találkozó nálam, aztán irány a Duna Által ér befolyása. Megérzésünk jó volt az indulással kapcsolatban, ugyanis még a helyiek javában itt hűtötték magukat. Nem gond,várunk! Addig is hallgattam az élménybeszámolót az utazásáról, a pálinkáról és a helyi ételekről. De csináljunk is valamit! Bot összerak, légy felkötve, pár dobás egy szabad helyen. A kis család is elkezdett pakolászni, szabad a pálya! Jó darabig egy ugrást sem lehetett látni, nemhogy rablást. Mi azért csak dobálgattunk ha már lejöttünk, csak lesz valami. Gáborral való, legutobbi horgászataim során valahogy mindig Ő volt a szerencsésebb, balinok, sügérek, domolykók, süllők fogásával büszkélkedhetett(csukával jobban állok). A folyamatos dobálás meg is hozta nekem a sikert egy jász formájában. Igaz nem nagy de én örültem Neki is, és a bot is fel lett avatva legalább.Egy gyors fotó és már mehetett is tovább.

Lassan elkezdett szürkülni az ég, de Gábornak még mindig csak egy két rávágás, hal meg sehol. A hatalmas uszályok ,és gyors motorcsónakok a nagy hullámokkal nem igazán könnyítették meg a helyzetünket. Térdig állva a vízben azért néha hátrálnunk kellett, ha nem akartunk elázni. A számomra nagyon is jó gyakorlási lehetőséget nyújtó dobálgatásomat, végre egy elnehezedés tette izgalmassá. Egy süllő volt a legyemen, amit hamar ki is segítettem a partra. Nekem igazi élvezetet tud nyújtani az ilyen kis hal megfogása is. Persze várom a nagyokat is! De ma ez van.

Kicsivel később,a változatosság kedvéért jött még egy kisebb süllő. Ekkor már fejlámpa mellett kellett műteni.Gábor már látta, ez nem az Ő napja lesz. Lassan össze is pakoltunk aztán az autó felé menet kibeszéltük a napot, összegezve a horgászatot, és hogy hová is megyünk legközelebb. Hazafelé már csak a vacsorámra tudtam gondolni, ilyenkor valahogy jobban is esik. Örülök végül is hogy, rászántuk magunkat a dobálásra a forróság ellenére. Így a szerencse ma az én oldalamra állt.